Igen, igen…
Így jártál.
Évek alatt azt érzed,
Másoknak jót teszel,
Segíted a munkájukat,
Pörögsz ezért ezerrel.
Korán ébredsz, építed őket
bárhol…
nem vársz hálát, csak (ha nem vagy),
érezzék, hiányzol…
De eljön a pillanat
mikor a tudat eltipor,
Többet jelentettek neked
Mint te nekik bármikor
Lehetsz-e másoknál
kilencszázból egy,
Valós amit gondoltál,
vagy tök mindegy?
Feltetted már másokra
az egész életed,
De mások életében soha
nem… vagy… egy…
Hallgattad hogy mennyire
Hiányzik, hogy me ott vagy,
De ha megtetik, akkor sem
Kérdezik, hogy hol vagy?
Évek óta egyszer sem
Jutottál eszükbe.
Bár néha a fészbukon.
Vár még kis kék szivecske…
Lehetsz-e másoknál
kilencszázból egy,
Valós amit gondoltál,
vagy tök mindegy?
Aztán rájössz,
Hogy már nem vagy érdek,
Belőled nem kérnek.
Megdől sorra
aminek láttad őket,
amilyennek magukról
építettek képet.
Vajon mikor hazudtak,
Akkor vagy most?
Amit képzeletél róluk
S magyadról, az egy rakás (fos)
Korán ébredsz, építed őket
bárhol…
nem vársz hálát, csak,
érezzék, hiányzol…
Állítólag bírnak téged,
Állítólag segítenek téged,
Állítólag jót akartak,
Még ha az életedbe bele is (másztak).
Aztán rájössz,
Hogy már nem vagy érdek,
Belőled többé nem kérnek.
Megdől sorra
aminek láttad őket,
amilyennek magukról
építettek képet.
Vajon mikor hazudtak,
Akkor vagy most?
Amit képzeletél róluk
S magyadról, az egy rakás (fos)
Lehetsz-e másoknál
kilencszázból egy,
Valós amit gondoltál,
vagy tök mindegy?
Feltetted már másokra
az egész életed,
De mások életében soha
nem… vagy… egy…
Állítólag bírnak téged,
Állítólag segítenek téged,
Állítólag jót akartak,
Még ha az életedbe bele is (másztak).
Lehetsz-e másoknál
kilencszázból egy,
Valós amit gondoltál,
vagy tök mindegy?…
