Mindent elveszíthet az ember,
Álmot, hitet, barátot egyszer,
Úgy tűnik, minden szépnek vége,
De remény léphet az éjsötétbe.
Barátok, kikhez közel álltál,
Őszinte szavak, mire mindig vágytál,
Eltűnt hirtelen, mint egy álom,
Üres lett minden a világon.
A hit halványul, olykor elvész,
Kétségek árja tépi szét,…
Bízol még, de már csak félve,
Az árulás tőr a hit szívébe.
A szerelem is elillanhat,
Szívedben hagyva a mély nyomokat,
Nem marad más, csak csend és árnyék,
Emlékek, mik fel-felbukkannak még.
Elveszíthetsz minden fontos dolgot,
Barátot, hitet, ki melletted volt,
Valahol mégis ott él a fény,
Minden múlhat, de jön új remény.
A jövő néha olyan távoli,
Mint a holdfény, ha felhő fedi,
De hinni kell, hogy újra lehet,
A ködöt elviszi egy szél lehellet.
Új nap ébred, új színek jönnek,
Bár néha fáj, hogy régiek tűnnek,
A veszteség is tanít minket, igen,
Erősebbek leszünk minden lépésben.
Elveszíthetsz minden fontos dolgot,
Barátot, hitet, ki melletted volt,
Valahol mégis ott él a fény,
Minden múlhat, de jön új remény.
Mindegy,… mi elmúlt, új útra vezet,
Ami fáj, az is egyszer elenged.
A szívben fény gyúl, s megtalálja,
Mi elveszett, helyette új várja…
