Minden szó, mint falra hányt borsó,
Társalgás, de csak egyoldalú beszéd.
Nem hallgatsz, csak hallgatod magad,
Félelemtől a szíved üresen marad.
Miért nem hallod meg, amit én mondok?
Miért félsz, ha másnál is van gondolat?
Félelem fogságába bezárkózva
Burokba zárod önmagad…
Mások gondolatát befogadni nem mered,
Nem hallgatod meg azt, ami jó lehet,
Álarcod a félelemtől elrejthet,
De hallgatásod mindent eltemet.
Titkok melyek mélyen rejlenek,
Akarat mely valós soha nem lehet.
Hatalom, mely féltve őrzött veret
Félelem kötözi meg kezed…
Miért nem hallod meg, amit én mondok?
Miért félsz, ha másnál is van gondolat?
Félelem fogságába bezárkózva
Burokba zárod önmagad…
Mások gondolatát befogadni nem mered,
Nem hallgatod meg azt, ami jó lehet,
Álarcod a félelemtől elrejthet,
De hallgatásod mindent eltemet.
Minden lépés egy újabb titok,
Szemben kérdés, szádra lakat.
Félve kezelsz minden újat, mi a
posványból kimozdítja életed…
Mások gondolatát befogadni nem mered,
Nem hallgatod meg azt, ami jó lehet,
Álarcod a félelemtől elrejthet,
De hallgatásod mindent eltemet.
