Macska ül a nappaliban, néz rám furán,
Nézem amíg kortyolgatom meleg teám.
Kérdem tőle: (Mizu, haver, mi a te sztorid?)
De csak nyekereg egyet, rám se bagózik.
Az egysejtű amőbát látta a tévében,
Most meg engem bámul, mintha úgy kéne élnem.
Mondom: (Macska, lazíts, ne légy velem durva!)
Ő csak a kanapét karmolja újra meg újra…
Macska, macska, miért utálsz engem?
Amőbának nézel állandóan,… érzem…
Sárga fényben táncol a nappali árnya,
Te meg csak nézel, mint aki a végem várja.
Lehet, hogy a kajád tegnap hideg volt,
Vagy csak unod az életem meg ezt az otthont.
De hidd el, haver, itt te vagy a legnagyobb sztár,
Még ha a szőnyegen is hagyod amit odaraktál.
Macska, macska, miért utálsz engem?
Amőbának nézel állandóan,… érzem…
Sárga fényben táncol a nappali árnya,
Te meg csak nézel, mint aki a végem várja.
Szóval itt ülök veled, a nappali csendes,
Te vagy a főnök, ez már nem kérdéses.
Amőbát nézünk, mert más nincs a tévében,
Egysejtűként legyőztél… nyugodjak békében.
