Kiáll Petőfi, szaval a téren,
Talpra, magyar! ? harsogja a szélben.
Arany János balladái élednek fel amott,
Toldi Miklós karján egy farkas foga csattog.
Édes Anna a konyhában dolgozik serényen,
Kosztolányi a sarokban figyeli szerényen.
Gárdonyi Mikszáthnak: “vár az én falum!”
A Tóth atyafiak kinn dalolnak az úton.
Gyere velem haver, kalandra fel,
A művészet útján kalandozzunk el!
Regények, versek és hősök sora,
Ez a magyarországi irodalmi csoda!
Az Egri csillagok fénylenek az égen,
Dobó kapitány küzd a várban éppen.
Légy jó mindhalálig, szól az üzenet,
Nyilas Misi várja anyjától a levelet.
Ady verse zeng, ifjú szivekben élt,
Örök virágzás sorsa már az övé,
Babits gondolkodik egy szonetten,
Karinthy meg kacag az egészen.
Gyere velem haver, kalandra fel,
A művészet útján kalandozzunk el!
Regények, versek és hősök sora,
Ez a magyarországi irodalmi csoda!
Tóth Árpád álmodik, a hegyeket járja,
Jókai regényeiből az arany ember várja.
Szabó Lőrinc olvas egy Pilinszky mesét.
Aranymadár reppen, a magyar múlt emlék.
Együtt táncol minden magyar hős,
Irodalmi alakok, gyenge és erős!
A múltunk meséjét énekeljük tovább,
Magyar szív szava, egy dallamért kiált!
Gyere velem haver, kalandra fel,
A művészet útján kalandozzunk el!
Regények, versek és hősök sora,
Ez a magyarországi irodalmi csoda!
