Érkezik az ősz, elér lassan,
Hull a levél, éjben, halkan.
Szél fútta felhők, borongós táj,
A nyár melege a múlté már.
Sárguló járdák, rozsdás a lomb,
A koronákon a szél réseket bont.
Esőcseppek koppannak csendben,
Ősz illata száll, a szélben lebben.
A levél lehull, mi kabátot veszünk,
A bronz színű tájban szépséget lelünk.
Sárga és barna, csodája nem ereszt,
Az ősz harmoniája gyengéden körbevesz.
Ősz, bíborban táncol a Föld,
Szélben balettozó levelek között,
Hűvös levegő, hideg reggelek,
Az ősz megérkezett, nyár, ég veled?
Kopog az eső a házak ablakán,
Játssza a nyár búcsúzó dalát.
A hűvös éj titkokat mesél,
Minden álom új életre kél.
A fák lassan levetik ruhájukat,
Az esőben áznak, szelíden hallgatnak.
Várják a hosszú, de édes pihenést,
Aztán az életet adó tavaszi ébredést.
Ősz, bíborban táncol a Föld,
Szélben balettozó levelek között,
Hűvös levegő, hideg reggelek,
Az ősz megérkezett, nyár, ég veled?
Az ősz megérkezett, itt van velünk már,
Eső koppan, szél fúj, halk sóhaj száll.
Hamarosan tél lesz, a szépségeivel,
Aztán tavasz szólít: ébredj újra fel?
