Itt egy semmi, mi a semmiről szól,
Üres sorok, kimondatlan szó.
Hangok szállnak, nincs tartalom,
Csak a csend,… ami körbevon.
Súlytalan léptek, nincsen nyom,
Szavak a szélben, így nem hallom.
Üres a tér, nincsen tükör,
Eltűnnek a tettek az időből.
Nincsen irány, nincsen cél,
Elindul innen, de oda nem ér.
Nincs ok, nincs válasz, nincs kérdés,
Nem fontos semmi, mert semmit sem ér.
Levegő vagyok, amit nem szívsz be,
Könnyű vagyok, mint az űr mélye.
Színeket látok, de forma nincs,
Érzem a csendet, másnak nyoma sincs.
Ez a dal nem szól semmiről, nem mesél,
Nincs benne történet, és nincs cél.
Szavak hullanak, mint pár szem hó,
Mi földet ér, s már nincs sehol…
Csak egy dallam, ami nem hat meg,
Csak egy ritmus, mit nem hallasz meg.
Nincs benne semmi, csak egy ütem,
Semmihez szól, észrevétlen.
Ez a dal nem szól semmiről, nem mesél,
Nincs benne történet, és nincs cél.
Szavak hullanak, mint pár szem hó,
Mi földet ér, s már nincs sehol…
És ha hallgatod, észreveszed,
Nem mond semmit, mégis itt van veled.
Csak a semmit a semmiben lélegzem,
Mégis együtt voltál… majd’ 4 percet velem…
