Tükör

Hajnali fényben arcod,
a homálytól elmosódott.
Látod és mégsem érted,
Csak a tükörképed nézed.

Vonásaink az életünk során,
Tükörből néznek vissza ránk,
Mosolyodtól ragyog tükörszívem,
Elvarázsolt minden percben.

Képed vissza a semmiből szól,
Csak fényt mutat, amitől te is látszol,
A pillanat csak néma látvány,
mégis felemészt, mint egy járvány.

Valóság, mi sosem volt igaz,
egy másik élet, vagy csak másik arc?
A tükör szól, de nem beszél,
Egy árnyék csupán, mi a fényből él.

Ott vagyok, vagy mégsem?
Létezem, vagy csak képzelem?

Megérintheted, mégsem érzed,
Hűvös, sima, kemény, rideg üveg.
Egy látomás, mégis egy új világ,
Olyan, mint Te, mégsem valóság.

Valóság, mi sosem volt igaz,
egy másik élet, vagy csak másik arc?
A tükör szól, de nem beszél,
Egy árnyék csupán, mi a fényből él.

Tükör mögött a csend,…
Magad látod, vagy egy idegent?
Egy világ, mi úgy hasonlított,
Sosem volt, mégis hozzád tartozott.

 
 


Kiemelt