Volt egy álmom, régen élt bennem,
A valóság lassan ébredt és csendben.
Emlékek a múltból, halkan suttognak,
Árnyékként követnek, többé el nem hagynak.
A percek múlnak, gyorsan repülnek,
Barátok jönnek, aztán eltűnnek.
Az élet halványul, már csak parázs,
Az apró fényben ott a megnyugvás.
Az élet múlik, gyorsan elrohan,
Mint hulló levél, az őszben elsuhan,
Minden sóhajban, jóban, rosszban,
Bennem él tovább, míg szívem dobban.
Tükörképem, tekintetem ugara,
Szemem fáradtan csillogó sugara.
Mosolyom, könnyeim eltűntek rég,
De lelkemben őrzök mindent még.
Miért rohan az idő,…
Miért csak ő él túl?
Minden mi szép volt,…
lassan elhalványul.
Az élet múlik, gyorsan elrohan,
Mint hulló levél, az őszben elsuhan,
Minden sóhajban, jóban, rosszban,
Bennem él tovább, míg szívem dobban.
Tűnő napok árnyékában állok,
Aztán csendben, észrevétlen elszállok…
